Hőszigetelő anyagok. Minden anyag rendelkezik valamilyen mértékű hőszigetelő tulajdonsággal, de érzékelhető hatása sokszor csak jelentős vastagság, vagy tömeg esetén kimutatható.
Az építési feladatokhoz elsősorban olyan anyagokat alkalmazunk, amelyek hőszigetelés szempontjából hatékonynak tekinthetőek. A hőszigetelő-képesség meghatározására szolgál az ún. anyag hővezetési tényező, jele: λ, származtatott mértékegysége: W/mK. Minél kisebb egy anyagra érvényes λ érték, annál jobb hőszigetelő tulajdonsággal rendelkezik.
Hőszigetelő anyagok és a történelem
A szigetelőanyag gyártók sokféle alapanyaggal és kémiai keverékkel kísérletezve rájöttek, hogy a hagyományos és természetes anyagok közül a levegőnél jobb hőszigetelés nem létezik. Ezek után a megoldandó kérdés csak az volt, hogy hogyan lehetne megoldani az épületszerkezetek zárt levegőréteggel való betakarását. Vagyis, hogyan lehetséges a levegőt úgy bezárni valamilyen anyagba, hogy a gyártási költségek, és a ráfordított gyártási energia mértéke minimálisak legyenek.
Épületek hőszigetelésével az 1973-as olajválság után az egész világon kiemelten kezdtek foglalkozni. A világ vezető hatalmai egységesen álltak ki azért, hogy az építési és építőanyag gyártási ipar résztvevői, a műszaki fejlesztők és tervezők kiemelt fontossággal keressék az energiamegtakarítási lehetőségeket. A fejlesztések legfontosabb céljaként határozták meg az épületek, háztartások energiafelhasználásának csökkentését, a lehetőségekhez mérten legkevesebb anyagi ráfordítás mellet, és az épületkomfort optimalizálása mellett.
A modern kori hőszigetelés
Azóta egyre nagyobb mértékben, és néha globális politikai hatások folytán kiszámíthatatlanul emelkedő energiaárak, a földfelszín alól gazdaságosan kitermelhető fosszilis energiahordozók jelentős csökkenése, valamint az üvegházhatásért felelős CO2 kibocsátás csökkentése miatt már nem kérdés az építmények hőveszteség-csökkentésének fontossága. A fejlett országok hamar kialakították irányelveiket, és szabályozási törvényeiket, amivel az ipar által támasztott lehetőségekhez igazodóan befolyásolni tudták az új és később már a meglévő épületállomány energiafelhasználását. A hazai szabályozás is fokozatosan követte a nemzetközi változásokat, és a közösségi irányelvek átvétele, és átdolgozása mellett, a gazdasági lehetőségek mértékében kötelező rendeletekkel biztosította a minél nagyobb energiamegtakarítást, majd később a megújulónak számító források felhasználását is. Az épületek, illetve azok szerkezeteinek hőszigetelésével jelentős mértékben járulunk hozzá közvetlen környezetünk, és globálisan a föld légszennyezésének csökkentéséhez. Az emberi tevékenység energiafelhasználásának körülbelül a felét teszi ki a fűtésre felhasznált energiahordozókból származó hőenergia. A CO2 kibocsájtás közel fele az olaj, a szén és a földgáz hőtermelési célú égetéséből került a légkörbe. Ebből az épületfűtésre használt mennyiség csökkentésére a leghatékonyabb rendelkezésre álló megoldás az épületek és szerkezetek hőszigetelése.
A hőszigetelés általános értelemben két eltérő hőmérsékletű tér között létrejövő hőátadás csökkentése, megakadályozása. Ez a célt általában nagy hőellenállású szerkezetek közbeiktatásával lehet elérni. Köztudott, hogy a nyugalomban lévő levegő kiválóan hőszigetel, ezért az egyes szerkezetek, vagy azok rétegeinek hőszigetelő tulajdonságát a rétegek által, vagy akár az anyagszerkezetükben közbezárt levegő is adhatja. Ezek szerint például az ablakok esetében az üveg rétegei között bezárt gázok is képesek hőellenállásra.
Az épületek hővesztesége
A hőveszteség lényege, hogy a magasabb hőmérsékletű zárt tér irányából hő áramlik át az alacsonyabb hőmérsékletű tér irányába. Hőszigeteletlen épületek hővesztesége igen jelentős. Huzamosabb emberi tartózkodásra alkalmas építmények esetében a hőveszteség a szigetelés meglététől, hatékonyságától, illetve műszaki állapotától függően meglehetősen eltérő lehet.
Az egyes épülethatároló elemek esetében az arányok általában a következőképpen alakulnak:
30–40% a homlokzati falakon keresztül
20–30% a magas és lapostetőn keresztül
15–25% a nyílászárókon, ablakokon át
10–15% a közbenső és talajon fekvő padlón, padlás, árkád és zárófödémen keresztül
Az alábbi értékek hagyományos téralakítású épületekre érvényesek. Egyedi szerkezetkialakítások, homlokzatképzések befolyásolhatják az itt közölt arányokat.
